Szociálpszichológia

Az első szociálpszichológiai kísérlet

2017. február 27. 14:57 - Szocialgyak

 A pszichológia mint tudomány a 19. század végén jelent meg, majd ezt nagyon hamar követte a szociálpszichológia ágazat létrejötte is. A pszichológusokat hamar elkezdte foglalkoztatni az emberekre ható társas befolyás. 1898-ban Norman Triplett pszichológus egy, a versengéssel kapcsolatos kísérletet végzett el iskolás gyerekeken. A kísérlet előzménye az volt, hogy észrevette kerékpáros lévén, hogy az úszókkal egyetemben jobban teljesítenek versenyhelyzetben, mint amikor önállóan gyakorolnak. Ezt a tényt érdekesnek tartotta, és kíváncsi volt ennek általánosíthatóságára, így iskolásokon felmérte, hogy ha mindenkinek ad horgászzsinórt, és utasításba adja, hogy orsóval minél gyorsabban tekerjék azt fel, vajon a környezet milyen hatással lesz az eredményekre. Hipotézise eredményes lett, mások jelenlétében ugyanis a gyerekek teljesítménye szignifikánsan jobbnak bizonyult. Ennek a kísérletnek azonban Max Ringelmann ellentmondott egy korábbi tanulmányában, melyet 1880-ban írt meg.

Bár Goldman Allport nevezte első szociálpszichológiai kísérletnek, Triplett korántsem tekinthető a szociálpszichológia atyjának, sem az elnevezés tulajdonosának (a szociálpszichológia címet először Edward Ross alkalmazta); továbbá több ponton támadható munkásságának mivolta. Minden kézikönyv az első ilyen kísérlet végrehajtójaként idézi Triplettet, de még az sem igaz, hogy ő volt az első szociális facilitációs kísérlet megvalósítója. Ez a tárgyi tévedés további kérdéseket vet fel.

(készítette: Korinek Janka és Fodor Brigitta)

források:

Smith, E. R., & Mackie, D. M. (2004). Szociálpszichológia. Budapest: Osiris Kiadó

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_szocialpszichologia/ch01s04.html

http://journals.sagepub.com/doi/abs/10.1177/1745691611427306

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szocialpszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr8912298289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szocialgyak 2017.02.27. 15:51:01

Míg Triplett a társas serkentést vizsgálta, az említett Ringelmann-tanulmány (és egy későbbi, 1913-as írása is) a „társas lazsálás” jelenségéről beszél.
Ringelmann egy mezőgazdasági mérnök volt, aki megfigyelte, hogy fordított arányosság van egy csapat nagysága és aközött, hogy a tagjai egyénileg mennyi munkát fektetnek az adott feladatba, mennyire járulnak hozzá annak sikeres teljesítéséhez. Két személyközi folyamatot jelölt meg, amelyek magyarázatul szolgálhatnak arra, hogy a csoportok miért nem tudják maximálisan kihasználni a lehetőségeiket: a motiváció elvesztését és a koordináció hiányát/annak problémáit.
Úgy látta, hogy ha az emberek közösen tolnak egy szekeret vagy húznak egy kötelet, akkor egyenként kevesebb energiát és erőfeszítést invesztálnak a feladatba, mintha egyedül csinálnák.
Ez látszólag ellentmond a Triplett által leírtakkal, miszerint mások jelenlétében növekszik a teljesítmény, azonban a kettő nem zárja ki szükségszerűen egymást: ha az egyéni hozzájárulás a feladat teljesítéséhez könnyen azonosítható, akkor gyakran serkentően hatnak ránk társaink; ha pedig nehezen azonosítható, akkor pedig nagy valószínűséggel csökken a teljesítményünk.

(RL)

források:
Smith, E. R., Mackie, D. M. & Claypool, H. M. (2016). Szociálpszichológia. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó
en.wikipedia.org/wiki/Ringelmann_effect

Szocialgyak 2017.03.01. 14:23:43

Triplett kísérlete alapján a gyerekek teljesítménye annak köszönhetően javult, hogy egy azonos cselekvést végző társuk jelenlétében tekerték a horgászorsót. Ezt együtt cselekvő helyzetnek nevezték el, ami bizonyítottan facilitáló hatású. Azonban ebben a kísérletben még nem vizsgálták azt, hogy nem csupán az azonos cselekvést végző társak, de a közönség; legyen passzív vagy aktív, is hatással van a teljesítményre. 1930-ban Dashiell kísérletében bizonyította, hogy a passzív nézőközönség ugyanolyan facilitáló hatással bír, mint az együtt cselekvés. Tehát a facilitáció a feladat további résztvevői és a közönség jelenlétének teljesítménynövelő hatására utal. Később, további kísérletek elvégzése után, kiderült, hogy nem mindig van pozitív hatással a társ vagy közönség, sokszor éppen lerontja vagy pontatlanná teszi a feladatvégzést. Ekkor született meg a társas gátlás fogalma. De arra kérdésre, hogy mitől függ hogy jó vagy rossz hatással lesz a teljesítményre a társ/közönség csak 1983-ban derült ki Bond és Titus metaanalíziséből. Kiderült, hogy az együtt cselekvés vagy megfigyelők jelenléte csak a begyakorolt feladatok esetén teljesítménynövelő, míg rosszul begyakorolt feladatoknál lerontó. Triplett orsós kísérletében azért lehetett pozitív hatása a társaknak, mert egy viszonylag egyszerű, gyorsan begyakorolható feladatot kellett végrehajtaniuk. Azonban ez egy nagyon jó kiinduló pont volt ahhoz, hogy további kísérleteket, kutatásokat kezdeményezzenek a pszichológusok.

Forrás:
Atkinson & Hilgard (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest
süti beállítások módosítása