Jones és Victor Harris 1967-ben elvégeztek egy kísérletet, melyben a résztvevőknek olyan esszéket kellett olvasniuk, melyek vagy Fidel Castro kommunista rezsimje mellett- vagy az ellen foglaltak állást. Az egyik csoport úgy tudta, hogy az esszék szerzői maguktól dönthettek arról, melyik álláspont mellett érvelnek, a másik azonban azt, hogy az esszé írójának meghatározták, melyik nézet mellett kell kiállniuk. A hipotézis természetesen az volt, hogy a második csoport résztvevői más információk tudatában másféle következtetést fognak levonni, azonban ez nem így történt. A két csoport eredményei jelentős korrelációt mutattak, illetve majdnem azonosak voltak: Arra a következtetésre jutottak, hogy az esszék szerzői a saját véleményük alapján írták meg az érvelésüket. Ebben az esetben a következtetést természetesen jogtalanul és hibásan vonták le, de az eredmények nagyon jól reprezentálták a cselekvő-megfigyelő torzítás jelenségét.

A Jones és Harris által megfogalmazott cselekvő megfigyelő torzítás az idő-, és információspórolás következtében jöhet létre. A lehető leggyorsabban szeretnénk megérteni az emberek viselkedését, hogy igazodni tudjunk hozzájuk, és felkészülhessünk a következő lépéseikre. Az ilyen torzítások esetében az emberek a torzítás alapvető tulajdonságai mellett még azt a hibát is elkövetik, hogy másképp torzítják önmagukat, mint társaikat.Önmagának külső okokat talál viselkedésének magyarázatára, amennyiben az ellentmond saját értékrendjével, személyiségével; de ha jobban teljesít a magától elvártnál, akkor belső okoknak tulajdonítja a sikert. Ezzel ellentétben, ha valaki más hibázik, vagy viselkedése negatív, akkor azt az illető személyiségének tudja be (tehát belső okot keres rá); míg ha pozitívabbat cselekszik a személy a megszokottnál, akkor külső magyarázatok után keresgél. Például ha Feri amúgy utálja a gyerekeket, de egy gyermekkel aznap nagyon kedves, akkor Ferinek valószínűleg jó napja van, vagy jó hírt kapott, vagy szép az idő. Ellenkező esetben pedig inkább azt mondanánk, hogy goromba, rosszindulatú, gyermekellenes.

Megfelelési torzítás a munkahelyen – A szervezeti igazságosságot tekintve a megfelelési torzítás komoly következményekkel járhat. Egy vizsgálat során a résztvevők ötfős csoportokra oszlottak. Véletlenszerű besorolás során két vezetői és három titkári pozícióba kerültek a csoport tagjai. A főnökök döntéseket hoztak, valamint a feladatkörükbe tartozott az iratok olvasása vagy  az ügyfeleknek szóló levelek diktálása. Ez idő alatt a titkárokra hárult a nyomtatványok kitöltése három példányban, kartotékok abc sorrendbe rendezése – tehát nem volt lehetőségük önálló döntéseket hozni, ellentétben a főnökökkel, akik változatos és kihívást jelentő feladatokat végeztek. A vizsgálat végén pedig a résztvevőknek értékelnie kellett egymást.  Az értékelés során nem voltak tekintettel arra, hogy ezek a véletlenszerű szerepek semmi információt nem adnak a személyek belső tulajdonságairól vagy az esetleges képességeikről. Úgy gondolták, hogy a főnökök határozottak és igazi vezetők. Sőt még a titkárok is sikeresebb előmenetelt jósoltak a vezetők számára, mint önmaguknak.

A megfelelési torzítás során a szerep alakítja az egyént. Felmerül a kérdés, hogy mennyi a valószínűsége, hogy  akár egy rendkívül kompetens titkárra valaha is úgy tekintsenek a munkatársai mint akiben megvannak a vezetéshez szükséges képességek?

Források
Smith, E.R., Mackie, D.M. és Claypool, H. (2016) Szociálpszichológia. Eötvös Kiadó, Budapest
Dr. Budavári-Takács, I. (2011) A tanácsadás szociálpszichológiája Szent István Egyetem